Thanks all. :) <333
2010. ápr. 10. 13:07 - írta Korinnah
2010.04.10. (a mai napot írom,mert mindenkitől másnap kaptam.:D)
Nagyon köszönöm szépen Ayvilonak, Lilibaby-nek, puszedlibaby-nek, JuLiLike-nak, fruzsii96-nak.!!! <333 Eddig náluk láttam a nevem.:) De ha kihagytam valakit sajnálom, de mostanában nem járok sűrűn.
Persze akik díjaztak azokat is díjazom.:D Csak a szabály szerint 6-ot lehet így én még ide írom őket.:D:P (Kisravasz.xD)
De azoknak is NAGYON köszönöm.:))
Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:
1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2) a logót kirakom a blogomba.
3) a szabályzatot kirakom a blogomba.
4) megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5) kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
6) megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
7) betartom a szabályokat.
Díjazottak:
Ayvilo. (ez még a régebbi blogjához.)
Köszönöm még 1x !!! :D:P
22.rész Az egyedi Tom...
2010. márc. 31. 19:36 - írta Korinnah
Itt a várva részt. Remélem tetszeni fog mindenkinek, hiszen nagy nehezen hoztam össze. Nagy köszönet jár Ayvilo-nak!!! <333
*********************************************************************
-Elképesztő. –tátogtuk egyszerre Norával.
-Ilyen házak szoktak lenni a porn...-Tom nem tudta befejezni, mivel tarkón csaptam.
-Nem igaz. –dünnyögtem.
Miután leraktuk a babákat, mindenki ment a saját szobájába. Mi is elvonultunk Tommal az új szobámba. Első eset volt, hogy mindketten némán ülltünk egymás mellett. Én törtem meg a kínos csendet.
-Ha a nagy Tom Kaulitz nem dughat, akkor már nem is tud megszólalni? –böktem oldalba.
-De. –nyögte ki.
-Tudod, az életben sok szép dolog van még. –piszkáltam az egyik hajtincsét.
-Például? -vonta fel a szemöldökét.
-Elmehetnénk moziba, vagy medencézhetnénk. –soroltam az ötleteimet neki, mire ő csak egy fintorral felállt mellőlem és elment.
-Tudtam, hogy ez lesz. –mondtam hangosan.
-Tetszik a ház? –jött be Don.
-Nagyon szép. –terültem el az ágyamon.
-Akkor örülök. –ült le az erkélyen egy székre.
-Mit szeretnél? –kérdeztem tőle, miután utána mentem.
-Honnan tudod, hogy szeretnék valamit? –nézett rám.
-Attól, hogy nem vagy a szívem csücske, attól még ismerlek.
-Betty rendezne egy baba bulit.
-Azt nem akkor kell, mikor még terhes az ember? –kérdeztem.
-De. De mivel hirtelen jöttek, így most tartana egy ilyet.
-És nekem mi dolgom lenne?
-Segítened kéne bevásárolni hozzá, megszervezni és a többi.
-Oké. –rántottam vállat.
-Komolyan? –bólintottam egyet.
Bármilyen buliról is van szó, én mindig részt veszek a szervezésnél. Főleg a friss testvéreimnek az első bulijáról van szó. Ki nem hagynám.
Este felhívtam anyát. Ő még nem is tudott a kicsikről.
***A: Vanessa anyja V: Vanessa***
A: Szia kicsim, jól vagytok?
V: Jobb, mint tavaly.
A: Na mesélj.
V: Ugye tudtad, hogy Betty terhes.
A: Igen. Még valamikor felhívtál.
V: Betty azóta megszült.
A: De jó. Aranyos a baba?
V: Inkább aranyosak.
A: Ikrek?
V: Még hozzá hármasikrek.
A: Micsoda? –hallottam a hangján, ahogy rosszul lett.
V: Jól hallottad. Még hozzá egy fiú és két lány.
A: Nagyon örülök nekik. Puszilok mindenkit. De most mennem kell. Ki hűl a tészta.
Hirtelen rakta le. Kicsit aggódtam, de tudtam, hogy hirtelen sokként érte és ezért nem akart erről tovább társalogni.
Mivel unatkoztam, így felmentem msn-re, ahol Bill is fent volt. Ráírtam, próba szerencse.
***V: Vanessa B: Bill***
V: Szija.
B: Sziia. Mizu?
V: Megvok. Te és Dana, Jól megvagytok?
B: Szakítottam vele.
V: Mert? :O
B: Mert...hosszú.
V: Értem. Tommal beszéltél?
B: Igen. Ki van akadva, hogy nem hiszel neki.
V: Szerintem, van rá okom, hogy aggodalmaskodjak.
B: Nincs. Most nincs.
V: Mert igazán szeret, és én valahogy megváltoztattam őt, ilyen hirtelen…
B: Igen. Ha nekem nem hiszel, kérd meg, hogy mondja meg ő.
V: Majd...
B: Te tudod.
Elköszöntem és kiléptem. Kimentem a kertbe, hátha Tom még itt van, de nem találtam sehol, ezért visszamentem az erkélyre és leültem az egyik fotelbe. Egy kicsit bealudtam,mert mire felkeltem sötét volt. Nem volt kedvem bemenni, így elkezdtem gyönyörködni a csillagokban. Egyszer csak valami zajt hallottam az erkélyem alól. Pár perc múlva kitisztult a hang, és rájöttem, hogy a zaj valójában zene. Lenéztem, és nagy meglepettségemre Tomot láttam, egy szál rózsával a szájában gitározni. Ezen egy kicsit kuncogtam.
-Mit csinálsz? -kérdeztem kihajolva az erkélyen.
Tom nem válaszolt, csak tovább játszott. Ráadásul még énekelni is elkezdett.
-Nem tudom miért nem hiszel nekem, de azt akarom, hogy legyél velem, ne törd össze a szívem, tudnod kell, hogy minden üres helyét te foglalod el. -énekelt teli torokból.
-Vanessa Rore! Szeretlek! Nem azt kérem, hogy gyere hozzám egyből feleségül, csak adj egy esélyt! Nem fogod megbánni! – Mondta a rövid dal végén,felém nyújtva a rózsát, és rám kacsintott.
-Tom Kaulitz! – mondtam, a könnyeimmel küszködve. – Azt hiszem, hogy egy esélyt igazán megérdemelsz. – Böktem ki, és nem bírtam tovább. Egyszerűen elbőgtem magam, annyira meghatott.
Annyi lány járt már Tom Kaulitz ágyában, és Tomnak a kisujját sem kellett megmozdítani azért, hogy rávegye őket. Most értem mégis küzd. Bizonyítani akar. Szeret? Nem tudom. De biztos vagyok benne, hogy nem mondtam hülyeséget azzal, hogy adok neki egy esélyt. Éreztetni fogom vele, hogy nem csak egy éjszakás kaland vagyok. Éreztetni fogom vele, hogy értem harcolni kell.
-Szóval szeretsz? – karolt át hátulról Tom. Nem értettem hogy érhetett fel ilyen hamar.
-Azt hiszem. – fordultam meg, és rámosolyogtam.
-Szabad? – kérdezte.
-Mit? – értetlenkedtem.
Tom nem válaszolt, hanem lehajolt, és lágyan megcsókolt. Lehet érezni, hogy komolyan gondolja és nem csak szórakozok velem, mint a többi lánnyal. Én ennél többet érek neki...
21.rész Milyen gondoskodó valaki
2010. márc. 11. 22:03 - írta KorinnahMég egy fél órát néztem a babákat. Olyan gyönyörűek voltak, mikor meg voltam győződve, hogy Betty utánzatok lesznek. Mivel Don nem ért még ide, én Norával és Tommal, a váróban aludtunk. Tomot használtam ágynak. A kockás hasa ellenére puha volt. Nem tudom, meddig fog ez így tartani, már mint, hogy meddig leszünk együtt, de próbálok minden percet kihasználni. Lökdösésre ébredtem. Apa volt az.
-Mi az? –kérdeztem, miközben lekászálódtam Tomról.
-Láttad a testvéreidet? –kérdezte.
-Igen. Tündériek. –ásítottam egyet. Mikor jobba n szemügyre vettem, elszörnyedtem. –Mi történt veled?
-Semmi. –hazudott Don.
-Ez nem semmi. Össze vagy verve.
-Ez csak...csak boxoltam. –dobott be egy hazug mosolyt.
-Legalább Betty látott? –kérdeztem.
-Még nem.
-Akkor legalább lepúderezlek, hogy ne legyen feltűnő. –kotortam a táskámban.
-Nem kell. Betty tud a boxról.
-Oké. –sóhajtottam.
-Lenne egy jó hírem, vagy lehet, hogy rossz. –vont vállat.
-Mi lenne az?
-Elköltözünk.
-És?
-Igaz, hoyg egy nagyobb és szebb házba...
-Ez nagyon jó. –örültem.
-De messzebb.
-Ugye nem lesz messze Tomtól? –kérdeztem szomorúan.
-Ez a rossz hír. –mosolygott. –De ugye nem vagytok együtt?
-De. –pirultam el.
-Miért pont Tom? Bill jobb lenne.
-Nem. Nem lenne jobb. Bill csak addig boldog, amíg megkap valamit.
-Tom meg lefekszik fűvel-fával.
-Ez nem igaz. És nem pont itt és nem pont veled fogom ezt megbeszélni, szóval még egyszer ne hozd ezt fel kérlek.
-Megígérem. –húzta a száját.
A nap gyorsan eltelt a kicsik jól voltak és rendesen gyarapodtak. Don gyorsan talált egy házat, ahol mind a nyolcan elférünk. Messze van Toméktól és a közlekedés is iszonyú. Mire eljutok hozzá...
Mi Norával és Lindával összepakoltuk a házat, hogy csak vinni kelljen az új házba a dolgokat, mire a kicsik haza jönnek. Itt volt a péntek és már a babócák is haza jöhettek. Elköszöntünk a régi háztól és indultunk a kórházba.
-Tessék! –adtam Tom kezébe Petert. –Jól takard be.
-De cuki vagy. –gügyögött neki Tom, amin egy kicsit meglepődtem. Nem gondoltam, hogy pont ő a nagy nőcsábász, gyerek centrikus.
-Tényleg az. De Emma aranyosabb. –nyújtottam nyelvet.
-Nem igaz, mert Amy a legaranyosabb. –mutatta fel Nora.
-Készen vagytok? –kérdezte apa, miközben Betty bőröndjét vette fel.
-Igen. –vágtuk rá egyszerre.
Tom és én külön kocsival mentünk még Nora, Don Betty és a picik egy másikkal.
-Min gondolkozol? –törte meg a csendet Tom.
-Rajtunk. –fordultam felé. –Eléggé érdekes, hogy én vagyok az első csaj, akit igazából felvállaltál.
-Mert szeretlek. –mosolygott rám.
-Mindegyiknek ezt mondod. –támaszkodtam a könyökömmel az ablaknak.
-De azok csak hazugságok.
-És mi van, ha ez is az? –húztam fel a szemöldökömet.
-Nem hiszel nekem? –kérdezte letörten.
-Nem vagyok meggyőződve teljesen...
Hirtelen leállt az út szélére és leállította a kocsit. A légkondi is leállt, kint meg már 30 fok felett is lehetett.
-Mit művelsz? –pánikoltam.
-Megálltam. –mondta tök nyugodtan.
-Azt látom, de minek?
-Addig nem indulunk el, amíg nem hiszel nekem. –fordult felém.
-Sandra mesélt, hogy a régi csajaiddal, akik csak egy hétig tartottak azokat minden nap lefektetted, de engem nem.
-Ez is egy ok, amiből kilehetne következtetni, hogy igazán szeretlek.
-Vagy egy félrevezetés, hogy csak azt higgyem.
-Ezzel most arra célzol, hogy csak szórakozok veled?
-Aha. –mosolyogtam, miközben egyre melegebb lett a kocsiban.
-Nincs meleged? –kérdezte, miközben már csöpögött mindkettőnkről a víz.
-De.
-Akkor mért nem veszed le?- jött közelebb.
-Mért nem veszed el inkább te? –csalogattam még közelebb.
-Ha akarod. –elkezdte csókolgatni a nyakamat. Mire én visszalöktem az ülésébe.
-Tényleg csak arra vagyok jó.
-Ez egy teszt volt? –kérdezte.
-Olyasmi.
-Akkor bebizonyítom, hogy nincs okod aggódni.
-És mégis hogyan? –kérdeztem meglepődve.
-Addig nem mászok rád, amíg nem mondod, hogy akarod.
Tommal megegyeztünk és elindultunk. Még így is vártunk a család többi tagjára. Nem sokkal utánunk megérkeztek. Miután kinyílt a kapu egy új világ tárult magunk elé...
Ház: http://imagesme.net/homedosh/house-in-cape-town-by-peerutin-architects2.jpg
Hátsó kert, hátsó medence: http://aquarightpoolservice.com/Fotos/pool-1.jpg
Nessa szobája: http://jackii.com/wp-content/uploads/2009/03/bedroom.jpg
Nora szobája:http://www.gowfb.com/images/Nevis_Contemporary_Bedroom_Furniture.1186713653.jpg
Linda szobája:http://www.kenlauher.com/Portals/40296/images%5C/Feng_Shui_Bedroom_Colors.jpg
Don és Betty hálója: http://mahilu.files.wordpress.com/2009/05/bedroom-ideas-hulsta-4.jpg
Peter szobája: http://www.furnishism.com/photos/Kira-baby-bedroom-furniture-by-Paidi-1.jpg
Amy szobája: http://www.furnishism.com/photos/Sylvie-babyroom-by-Paidi-2.jpg
Emma szobája: http://www.kickrs.com/wp-content/uploads/2009/10/modern-baby-room-designs-1.jpg
Konyha:http://www.furniturestoreblog.com/image/dream%20modern%20kitchen%20design.jpg
20.rész Kaulitz család három új tagja
2010. márc. 10. 16:09 - írta Korinnah
Ne hülyéskedj már légy szíves. Nem értem mért kell hazudni, csak azért, hogy bepiszkold Danát. –támadott le Bill.
-Én csak az igazat mondom, Ha nem hiszel nekem, hát nem. Amúgy se akarnák neked rosszat ezért mondtam el.
-Mi ez a zűrzavar? –lépett közelebb hirtelen egy mikrofonos csaj.
-Semmi.- motyogtam az orrom alatt.
-Bill, hallottam ahogy az előbb veszekedtetek.
-Igen. –kezdett bele Bill. –Tom barátnője féltékeny az enyémre. –mondta a kamerába Bill.
-Mi? –képedtem el.
-Mit hordasz itt össze? –szállt be Tom is. –Mi oka lenne rá? –kérdezte.
-Szerintem nem itt kéne megbeszélni. Elég későre jár és...-próbált kitolni Sandra, mikor megcsörrent a mobilom. Betty volt az. Én unottan szóltam bele.
Telefonbeszélgetés: Nessa: N Betty: B
N: Mit szeretnél? –kérdeztem.
B: Nincs itthon a kocsim.
N: Ö, és?
B: És elfolyt a magzatvízem. –tök nyugodtan.
N: Mi? Mikor? És és...Megyek már is. Maradj nyugton. –idegesen vettem a levegőt.
B: Nyugi, ne idegeskedj. Nekem lenne rá okom.
N: De Linda?
B: Ő is mindjárt itt lesz.
N: Na jó. Megyek már.
-Mi a baj? Falfehér lettél. –kérdezte aggódva Tom.
-Betty szül.
-Mikor? –kérdezte meglepődve.
-Most.
-Ez nagyszerű. Új családtaggal bővül a Kaulitz család.
Meg se hallgattam a bemondó csajszit, hiszen már Tommal együtt futottunk a kocsihoz. Tom padlógázzal nyomta neki, így hamar odaértünk. Akkor már a fájások is beindultak. Kezdtem félteni Bettyt, hiszen még is csak a tesóimról van szó. De valahogy megkedveltem ezen a héten. Út közben felvettük Norát is. A kocsiban Bettyvel ültem hátul, elől meg Tom rinyált. Nora meg hátra fordulva nyugtatgatott engem. Én paráztam Betty helyett is.
-Tom siess jobban, mindjárt megszül. –utasítgatta Nora.
-HA olyan lesz a kedvenc kocsim... –morgott Tom.
-Azért még nem. –szólt közbe Betty.
-A másik kocsimmal kellett volna jönnöm, a másikkal. –ismételgette az orra alatt Tom.
A szülőszobára Nora ment vele. Én közben felhívtam Dont, hogy azért tudjon róla, hogy mi történik. Később már Bill, Dana, Sandra, Linda és David is ideért, persze azzal az idegesítő bemondó csajszi kíséretében. Az lerázhatatlan volt.
-Mi történik éppen? –kérdezte a fiuktól.
-Nincsenek bent, így nem tudják. Ahogy itt kint senki más. –hurrogtam le. –Jobban tenné, ha félrevonulna, mielőtt magához vágom azt a kamerát.
-Mért? Zavarja? –kérdezte tőlem.
-Eléggé. Rosszabb, mint egy paparazzi.
-A TH tv-nek dolgozok. A fiuk menedzsere vett fel.
-Jó, hogy David szólt erről. –mondta Tom.
-Ki? –kérdeztem.
-A menedzser. Előbb mondta. –bunkózott Bill, mire csak megráztam a fejem.
Elvonultam az ajtóhoz, de sehol senki. Egy jó 2 óra múlva egy doki jött ki a kezében egy babával.
-Megszült? –kérdeztem boldogan.
-Igen.
-És ő itt? –kérdezte Tom a hátam mögűl.
-Ő itt Peter.
-Srácok Peter lett. –ujjongott Tom. Erre mindenki oda tődült.
-De aranyos. –olvadozott Sandra.
Ekkor kilépett Nora egy másik babával a kezében.
-Ikrek? –lepődött meg Tom, mire Bill is közelebb sétált.
-Ő itt Amy. –fordította felénk a csöppséget Nora. Hátulról felsírt valaki.
-Ki sír? –kérdezte David.
Egy ápolónő állt a kezében egy újszülöttel. Te jó ég! Mi? Hárman? A kettő is sok, de három?
-Hármas ikrek? –adta a kezembe a babát.
-Igen. –vigyorgott Nora. –Ő pedig Emma.
-Jujj. –visított örömében Sandra.
-Az. El fogunk férni ennyien abban a házban? –kérdeztem.
-Ha nem, akkor jössz hozzánk lakni. –kacsintott Tom.
-Dehogy jön. –ellenszenveskedett Bill.
-Na, srácok jobb lenne a babákat elvinni.
Mi szótfogadtunk és elvittük őket a csecsemő osztályra. Olyan szépen aludtak, de csak azon járt az agyam, hogy egyiknek se engedem át a szobámat. Max az egyik kis lurkót befogadom...
Peter, Amy, Emma: http://www.delmagyar.hu/vasarhelyen_a_harmas_ikrek/cikk/209/2088302/3.jpg
19.rész Csak a pénz kell
2010. márc. 6. 11:31 - írta Korinnah
Tomnak interjúra kellett mennie. Sandra ott maradt velem. A kanapén ültem elgondolkozva, miközben Sandra a tévét bámulta.
-Min gondolkozol ennyire? –zavart meg Sandra.
-Nem derítettük ki, hogy mi van Danával. –agyaltam tovább.
-Hát nem. De nekem még mindig gyanús.
-Az interjún van, a fiukkal együtt.
Meglátogattuk őket az interjún.
-Ti meg? –kérdezte meglepetten Bill.
-Mi is örülünk neked Bill.
-Csajok! –intett Tom. Nem azt vettem észre, mintha felvállalna valamit kettőnk között. De hát ez van. Ő ilyen. Nem is vártam tőle többet.
-Sziasztok! -köszönt Dana.
-Szia csajszi! –öleltem meg, miközben jó pofin mosolyogtam. Dana csak értetlenül nézett rám.
A fiukat behívták a stúdióba, miközben mi kintről figyeltük őket.
-Mi ez a nagy öröm? –kérdezte Dana.
-Láttunk tegnap a bárban.
-Na és? –kérdezte nyugodtan.
-Mért csalod Billt? –tört ki Sandrából.
-Mi? Én nem is. –dadogta Dana.
-Láttunk, ne tagadd. –böktem meg.
-Csak tudd, hogy ez nem marad titokban. Elmondjuk Billnek. –ecsetelte Sandra.
-Tőlem. Úgyse akarok tőle semmit. –válaszolt Dana.
-Akkor mért vagy vele? –kérdeztük egyszerre tőle.
-A pénzéért. Mi másért. –dörzsölte össze a kezeit.
-Te mekkora egy ribanc vagy. Mért kell kihasználni?
-Te meg mért kezdesz ki Tommal, ha úgyse akar semmi komolyat? –kérdezte válaszként tőlem.
-És Tom, neked van most komolyabb kapcsolatod? –kérdezte az interjú során a nő. Erre mit fog válaszolni? Biztos nem ismeri be. De nincs is semmi köztünk. Vagy van?
-Nincs semmi komoly. –tudtam. Hogy hihettem azt, hogy van valami. –Még csak most kezd alakulni. Remélem, összejön egy komolyabb kapcsolat belőle.
–Igen. Szeret. Éljen.
-Ki? –kérdezte Sandra. Ez nyilvánvalóan hangosra sikeredett.
-Gratulálok, így legalább neked lesz pénzed a sulira. –nyújtotta a kezét Dana.
-Puffadj fel, mint egy grillcsirke. –ütöttem le a kezét.
Az interjú befejeztével...
-Jók voltatok. –ugrott Dana Bill nyakába.
-Ugye? De Tom okozta a legnagyobb meglepetést. –nézett Bill a bátyjára.
-Kire is céloztál? –kérdezte Sandra.
-Hát...az titok. –nyomott egy puszit az arcomra, amitől én teljesen elvörösödtem.
-Egy nyilvánvaló titok. –kuncogott Sandra.
-Nincs kedved elmenni vásárolni? –kérdezte Bill Danát.
-Szerintem elég cucca van már így is. –néztem szúrósan Danára.
-Ezt hogy érted? –Bill.
-Csak a pénzed kell neki.
18.rész Mr. Ego
2010. márc. 2. 17:16 - írta KorinnahItt az újabb rész. Bocsi,hogy ilyen rövid lett. Ma és tegnap szóbeliztem. Két külön kategória volt mind2. Nektek h ment? Írjátok meg a véleményetekkel együtt.:P
************************************************************
A szobámban keltem fel. A fejem iszonyatosan fájt. A kezem bekötözve pihent mellettem. Nagy nehezen felálltam és ledöcögtem a nappaliba, ahol beszélgetést hallottam.
-Remélem jobban lesz. –mondta Sandra.
-Felmegyek hozzá. –állt fel Tom.
-Nem kell. Itt vagyok. –dülöngéltem.
-Nessa! –jött megtámasztani.
-Te hogy hogy itt?. A korházban kéne lenned. –mondtam.
-Milyen korházban? –kérdezte.
-Kórház kórházban. Istenem. –ültem le.
-Mért kéne ott lennem? –ült le mellém értetlenül.
-Tegnap a bárban, ott volt az a nagydarab férfi.
-Greg? –kérdezte Sandra.
-Igen. Ő. És ő hurcolt ki a kocsijához. Te meg jöttél, és megmentettél, de aztán kiütött. –soroltam.
-Én jöttem, te meg elcsúsztál és elájultál, ekkor Greg elsietett én meg haza hoztalak, Sandrával és Norával együtt. –adta tudtomra Tom.
-Ne mond, hogy csak álom volt.
-De épp azt mondom. Ne gondold már, hogy pont engem fognak kiütni. –nevetett.
-Na Mr. Ego. –lökte arrébb Sandra.
-Mi van? –kérdezte Tom.
-Megkérdezhetnéd a barátnődet, hogy kér-e valamit.
-De én nem is...
-Kérsz esetleg...teát? –kérdezte Tom.
-Kössz, nem. –kuncogtam.
-Most mi van? –kérdezte.
-Nekem jobban tetszik a rámenős Tom. –mosolyodtam el.
-Szóval ez? –hirtelen rám vetette magát.
-Ö, Tom! –Szólt Sandra, mire Tom csak legyintett neki egyet. –Tom! –üvöltött rá.
-Mi van már? –kérdezte zihálva.
-Még csak most kelt fel. Ne most rohand le.
17.rész Mért pont én?
2010. márc. 1. 20:39 - írta Korinnah-Hol? Kik? –kérdeztem, miközben körbenéztem. –én nem látok semmit.
-Jah. Te nem is ismered őket. –legyintett Sandra.
-És kéne?
-Cicukák kérnék négy pohárral. –mutatott ránk egy nagyobb darab férfi.
-És mit? –kérdeztem.
-Bármit, amit te csinálsz. –kacsintott rám.
-O-ké. –dadogtam.
-Sandra. Ez az új munkád? –kérdezte egy hosszú hajú srác a nagydarab mögül.
-Képzeld Tony, nem ez. –mondta Sandra gúnyosan.
-Cicám, hol van már az italom. –türelmetlenkedett a nagydarab.
-Mindjárt kész van. –kapkodtam.
-Nincs időm megvárni. –megfogta a kezemet és átrántott a pulton át magához.
-Ereszd el. –mondta Sandra.
-Ha nincs pia, jó lesz a csaj is. –nyalta meg undorítóan a száját.
-Na nem. –toltam el magamtól, mire jobban megszorította a kezem.
-A kocsim elég nagy hozzá.
Elindult velem kifelé. Neki lökött a kocsijának és elkezdett csókolgatni. Innen már nem volt menekvés.
***Sandra***
Odafutottam Norához.
-Tony és Greg itt van. –mondtam ingerülten.
-Hol? –kérdezte Nora.
-Greg most próbálja megfektetni Nessát. –akadtam ki.
Ekkor egy nagy csattanást hallottunk. Automatikusan odafordultam. Éppen Tom verte Tonyt. Odaszaladtam.
-Tom! –üvöltöttem. –Állj le!
-Sandra, te mit keresel itt? –bámult rám.
-Nora és Nessa is itt van.
-Nessa? Hol? –eresztette el Tonyt.
-Greg elvitte.
-A fenébe. –tolt el Tom.
***Nessa***
-Mért pont én? –kérdeztem a bűzlő férfitól.
-Mert te vagy itt a legjobb husi. –mosolygott ravaszul. Szinte rámvetette magát. De hirtelen elrántotta valaki. Elkezdtek verekedni. A sötétben nem tudtam kivenni, hogy ki lehet az, de nagyon örültem neki. Halottam, ahogy egy más csontját törik el. Szörnyebb volt, mint a fájdalom, amit a csuklómon éreztem. A férfi otthagyta a földön fekvő srácot és elszaladt, ekkor közelebb léptem hozzá és olyat láttam, amit rémálmomba se akartam volna. Tom volt az. Az orrából és a szájából szinte ömlött a vér. Rémisztő volt. Letérdeltem mellé és próbáltam élesztgetni.
-Nessa, Nessa jól vagy? –akadozott.
-Tom! –kezdtem el sírni.
-Mi a baj? –kérdezte értetlenül.
-Vérzel.- bőgtem.
-Én? Ez semmiség. –próbált felkelni, de nem tudott.
-Maradj nyugton, hívom a mentőket.
-Nem kell. Jól vagyok.
-Igen. Azt látom, de akkor is.
A mentők gyorsan itt voltak, nem voltam hozzá tartozó, így nem mehettem vele. Egyedül vitték el, hiszen nem jött vele senki más. Mi Sandrával gyorsan kocsiba szálltunk és még a mentősök előtt odaértünk. Pár kamera képén ott lehettünk, de az most nem számított. Én vezettem, miközben Sandra hívta Billt.
-Hol vannak már? –türelmetlenkedtem.
-Lehet, hogy a dugó felé jöttek. –nyugtatgatott Sandra.
-Jöjjenek már.
Ekkor meghallottam a mentő vad szirénázását. A mentősök hirtelen lekapták a hordágyat, és már tolták is be. Csak Tom csukott szemét láttam.
-Jól van? –kérdeztem az egyiktől, aki ott maradt. De nem válaszolt. –Mondja, jól van? –kezdtem üvöltözni vele.
-A szívverése elég gyenge és már nincs is az eszméleténél. –tájékoztatott.
16.rész Jobban bűzlik,mint egy hal
2010. febr. 28. 21:20 - írta Korinnah
Bocsi hogy nem rendszeresen rakom fel a részeket. De most elégé beparáztam, hiszen holnap és holnap után szóbelizek, így eddig csak ezen rágódtam, de most hogy eltereljem a gondolataimat, így gondoltam hozok eg yújabb rést nektek. De kommenteljetek, ahogy eddig is tettétek.*.* Köszi mindenkinek! <3
*************************************************************
Egy-két óra múlva már otthon is voltam. Apa sehol. Linda is elment. Azt, hiszem valami randira ment. Egyedül vagyok itthon, hisz Betty is elment dokihoz. Leültem a nappaliba és elkezdtem egy dvd-t nézni. Az első pár perc se telt le, de csöngettek. Én hulla módjára vánszorogtam az ajtóhoz.
-Hello! Uncsizok. Bejöhetek? –támadott le Nora.
-Ö, gyere!
-Gondoltam, mivel mostohatestvérek leszünk, így meg kéne ismerni egymást.
Leültünk és együtt néztük a filmet. A vége nem tudom mi lett, hiszen jól elbeszélgettük az időt Norával.
-Akkor most te jársz Tommal? –tette fel a kérdést.
-Nem. –mondtam meggyőződve.
-De lefeküdtetek.
-Attól még nem járunk.
-Ez igaz. De összeillenétek. Én ismerem Tomot.
-Összeillenénk. Persze. -legyintettem. -Tom számára addig kell egy csaj, amíg meg nem fekteti. És én már bedőltem neki. Szóval szerintem most keres újabb áldozatot. -kuncogtam.
-Biztos.
-Fel se hívott. -akadtam ki. Magam se értettem, hogy miért ilyen nagy szám. -Mondom hogy éppen csajokat szed fel.
-Az anyjával. A boltban? -nevetett.
-Mi? -képedtem el.
-Vásárolnak. -nevetett még mindig.
Én már épp azon voltam, hogy agyvérzést kapjak. Ennyire érdekel? Ő is csak egy, a sok közül.
-Amúgy láttam Danát. -hozta fel Nora.
-És? Hol?
-Épp egy diszkóba ment be egy sráccal. Billnek meg azt mondta, hogy ma meglátogatja a nagyiját. -mosolygott.
-Vagyis megcsalja?
-Azt nem tudhatjuk, amíg ki nem derítjük.
Áthívtuk Sandrát, hogy együtt járjunk utána a dolognak. Kiderült mindhármunknak gyanús Dana. Mivel Nora, egy sztriptíz bárba látta bemenni. Így gondoltuk kellően felöltözünk, hogy eltudjunk vegyülni.
http://n1.vatera.hu/photos/04/b2/289_1_big.jpg -Vanessa ruhája.
http://www.vagyaim.hu/components/com_virtuemart/shop_image/product/22600341040.jpg -Sandra ruhája.
http://www.divatbolt.hu/images/8438_0.jpg -Nora ruhája.
Kinéztünk 18-nak, így beengedtek könnyen. Bent egyből kiszúrtuk Danát. Egy férfival társalgott. Mi gondoltuk, hogy jobban megtudjuk figyelni, mi is felléptünk. A főnökkel letisztáztuk, hogy felmegyünk és előadunk valami szexiset. De ő inkább beosztott minket. Nora pincérkedett, Sandra és én pedig mixerkedtünk.
Kiderítettük, hogy a pasi már régről ismerheti, hiszen lesűlt róluk, hogy nem csak most jöttek össze. Minden jól ment, egészen addig, míg Sandra oldalba nem bökött.
-Mi az? -kérdeztem tőle.
-Ismerősök jöttek.
15.rész Így még senkivel se csináltam
2010. febr. 21. 14:34 - írta Korinnah
-Nem is tudom. –húzta el a száját.
-Nem velem. De meglehetne mutatni neki, hogy még mindig te vagy a jobb.
-Hogy?
Megfogtam a kezét és a Bill mellett lévő szobába húztam.
-Most már tudom, mire gondoltál. –eresztett meg egy sunyi mosolyt.
-Csak nyugi, nem arra.
Megfogtam az ágyat és elkezdtem neki tolni a szembe lévő falnak.
-Segítsek? –kérdezte kicsit zavartan.
-Aha.
Hirtelen nagy puffanással neki csaptuk a falnak. Vártunk. Neki löktem még egyszer. Egy kéjes nyögést kaptunk válaszként. Én is visszanyögtem. Tom megértette a tervemet, így ő is beszállt. Jó darabig elvoltunk. Aztán vége volt a menetnek, ahogy hallottuk. De azért erre is válaszoltunk.
-Jó voltál. –nevetett. –Így még senkivel nem csináltam.
-Nyertél. –vettem le a farmerom és a zoknim. –Te vagy a jobb. –takaróztam be az ágyon.
-Minek vetted le őket? –mosolygott.
-Hogy legyen nyoma is az akciónak.
-Jah. Tényleg. –erre ő is levetkőzött. Jó látvány volt a kidolgozott felső teste.
Befeküdt ő is az ágyba. Vártam, hogy legalább felém forduljon, de semmi. Egy nagy távolságot tartott. Szinte lángoltam, olyan feszült voltam.
***Tom***
Itt van mellettem egy köpésre. Megfektethettem volna, de nem teszem. De nem bírom. Hirtelen megfordultam és megcsókoltam. Tüzes csókcsatába kezdtünk. Mézédes csókja egy pillanatra elkábított, így nem vettem észre, ahogy rám ült. Próbáltam levenni a topját, de csak bénáztam. Túl izgatott voltam, ahhoz, hogy most ilyennel vacakoljak. Érezte, hogy ha rám hagyja, még fél óráig elleszek, így maga szabadult meg tőle. Teljesen elkábított. Eddig a többi csajjal nem éreztem ilyet. Kész voltam tőle.
***Nessa***
Az éjszaka gyönyörű volt. Tom mesterfokon űzi. Ha a másik szobában hallották, irigyek lehetnek. Tom még mindig aludt. Mosolyogva néztem rá.
-Szia. –köszöntem, mikor felébredt.
-Mióta vagy fent? Felébreszthettél volna.
-Még csak most keltem. –sóhajtottam mosolyogva, miközben a fonataival játszottam.
-Jó volt az este. –húz magára.
-Az. És két menet egymás után.
-Nyerő vagyok. –ült fel velem együtt.
-Az. Csak ne bízd el magad. –álltam fel és mentem ki a konyhába, ahol Dana iszogatta a kávéját.
-Jó reggelt! –köszöntem udvariasan.
-Neked is! –nézett ki az újságja mögül.
-Milyen volt az estéd –köszörülöm meg a torkom. –vagyis az estétek?
-Jó. –kisebb szünet. –A tiétek?
-Nagyon jó.
-Igazán? A miénk inkább kiváló volt. –hümmögött egy jót.
-Elképesztő volt.
-Fantasztikus. –vágott vissza.
-Frenetikus.
-Pompás.
-Mennyei. –fogadjunk, hogy nem hagy győzni.
-Felséges.
-Isteni.
-Oltári. –csak nem adja fel.
-Eszméletlen.
-Fenomenális. –na jó. Van ezer szinonima, amit felsorolhatnák. De valamivel csak győznöm kell.
-Kétszer mentem el. –mondtam büszkén, mikor ez igaz is volt. Gyengéden letette az újságot az asztalra, felállt és dühöngve hagyta el a csíkot. Csak nem hagyhattam, hogy ő nyerjen, mikor életem egyik legszebb estéjét töltöttem el. Amúgy se tetszik nekem a csaj. Valami bűzlik körülötte. Boldogan mentem vissza Tomhoz.
-Tessék! -kezébe nyomtam a teát, amit főztem.
-Köszönöm. –szürcsöl bele. –Finom. És mitől vagy ilyen boldog?
-Előbb győzelmet arattam lent. –fekszek a mellkasára.
-Nem ezt a választ vártam. –duzzog.
-És azt kifelejtettem , hogy egy nagyszerű pasival hozott össze a sors tegnap este.
-Ezt jó hallani. –mosolyodott el. –ÉS milyen győzelemről beszéltél?
-Dana veszített.
-Mi?
-Azt firtattuk, kinek milyen volt az éjszakája. Felsoroltunk egy csomó szinonimát.
-Ne sorold fel. És a végén mivel győztél te?
-Eldicsekedtem.
14.rész Tom, a megmentő
2010. febr. 20. 10:47 - írta KorinnahItt az újabb beígért rész, remélem tetszik mindenkinek. Kommenteket még mindig várok. :) Puszi
****************************************************************
A fiuk már eleve piásan jöttek, de még pluszban hoztak is magukkal pár üveggel. Minket nem kímélve lassacskán kezdtek leitatni és így egyre jobban forrósodott a hangulat. Daviddel, hátra hagyva a többieket, leült egy padra engem meg az ölébe húzott. Ő lassan közeledett felém, gondoltam csókot akar. Mindketten jól berúgtunk, de azért én annyira voltam olyan józan, hogy tudjam, mit művelek.
-David nem! –szóltam határozottan rá, miközben a hajamba túrt. Próbáltam Davidet elnyomni és felállni, de az ő ittas állapotában ez nem ment egyszerűen. Már egyre hangosabban mondtam a nevét, amit a banda tagjai közül kiszúrt valaki és elindult felénk.
*** Egy kis Tom. ***
A további koncerteket lefújták, mert Gustav megbetegedett, ezért én már padlógázzal nyomtam neki az autópályán. Lehet, hogy csak túl boldog voltam, vagy nem tudom, de minél előbb haza akartam érni. Először Nessához mentem, de Betty nem tudott semmit se róla, se Lindáról. Biztos Sandrával buliznak. Egy érzés folytán, elhajtottam a parkba. Ott volt mindenki, de Nessát sehol se láttam.
-Nessa? –kérdeztem Sandrától.
-Ö...ö...azt hiszem Daviddel van. – mutatott egy nagy fa mögé. Bűzlött az alkoholtól. De most engem Nessa jobban érdekelt.
***Nessa***
-David, hagyd abba, te Sandrát szereted. –erre felfigyelt.
-Én...nem tudom. –makogott.
-Ahogy nézel, mindent elárulsz.
Mit sem törődve, amit mondtam, nem eresztett el. Ekkor valaki hátulról magához rántott és elküldte Davidet jó messzire. A szememet csukva tartottam és még a fülemet is befogtam. Nem mertem megfordulni.
-Nessa. –szólt lágyan a hang tulajdonosa. –Nessa. –Mi? Nessa? Így csak...így csak Tom hív.
-Tom! –ugrottam a nyakába. Örültem, hogy itt van. –Hogy kerülsz te ide? -kérdeztem kómásan. Alig álltam a lábamon, szinte ő tartott.
-Majd elmesélem, de most haza viszlek.
-Ne! Ne Bettyhez. –kérleltem.
-Rendben.
Ahogy a kocsijához vitt, szépen elszenderedtem a karjaiban.
***Tom***
Mielőtt haza vittem volna, Bill is leugrott. Szóltam neki, hogy Andressal és Georggal, vigyenek mindenkit haza. Én valahogy most csak vele tudtam foglalkozni.
Otthon leraktam az ágyamba és gondosan betakartam. Hihetetlen mi ütött belém. Én, a macsó, most csak egy csajra, egy bizonyos csajra tudok gondolni. Letérdeltem az ágyam mellé a fejéhez. Több óráig figyeltem, ahogy ütemesen veszi a levegőt. A mellkasa ritmusra emelkedett. Angyali volt, ahogy ott feküdt. Néha lerúgta magáról a takarót, én meg mint a jófiú, újra és újra betakartam.
***Nessa***
Olyan délkörül lehetett. A függönyön át beszűrődött a nyári nap erős fénye. Ránéztem az éjjeliszekrényen lévő órára és már fél kettő múlt. Átfordultam és meglepődve pillantottam meg egy szuszugó Tomot. A földön ült, miközben a fejét az ágyon támasztotta. Valami ellenállhatatlan volt benne.
***Tom***
-Megőrjítesz Tom Kaulitz. –suttogta. –Köszi, hogy megmentettél. –Nyomott egy puszit az arcomra, és elsétált az ajtóig.
-Szívesen. –suttogtam én is.
Eszméletlenül mutatott a pólómba. Épp olyan bő volt, hogy ki lehessen venni a formás testét.
***Nessa***
-Jesszus! –akaratlanul is felkiáltottam, amint megláttam a folyosón fekvő embereket. Hirtelen becsaptam az ajtót. Amire Tom is felkelt.
-Mi a baj? –kérdezet ijedten.
-Átjöttünk este hozzátok? –vakartam meg a fejem.
-Csak te. Vagyis te se jöttél, hanem hoztalak. –nevetett.
-Akkor most mért van mindenki itt? –tártam ki az ajtót.
-Hát szóltam a srácoknak, hogy vigyenek mindenkit haza, de látom, hogy félreértelmezték a dolgot. –éreztem a leheletét a vállamon.
Georg kiterülve a padlón, tőle nem messze Andreas. Megyünk tovább a nagy, bolyhos szőnyegen a csajok meg Gustav egy kupacban, a kanapén meg Sandra és David. De Bill sehol.
-Bill! –üvölt Tom.
-Mi van? –jön ki a hálójából egy rövid hajú, csaj kíséretében.
-Hello! –köszönt Tom a csajnak.
-Szia Tom! –köszönt vissza. Szóval ismerik egymást.
-Hogy kerül ide mindenki? –Tom.
-Andreas, Georg, és Gustav csak eddig tudta őket hozni. Aztán leitták magukat és elvágódtak.
-De jó! –indultak ki a konyhába. Már csak torzítva hallottam. –Ez új. Te vagy boxerben és nem én.
Gondoltam bemutatkozok a csajnak.
-Vanessa! –nyújtok kezet neki. –Gondolom te Bill csaja vagy.
-Dana, és igen. –fog velem kezet.
-Felkéne szedni őket a földről. –nevettem.
Estére mindenki haza kászálódott, én meg maradtam segíteni, takarítani, amit inkább csak én végeztem, hiszen Tom csak ült és nagyokat sóhajtott.
-Valami baj van? –mentem oda hozzá.
-Nincs. –hadarta el.
-Oké. –nem firtattam tovább.
-Leköröznek! –állt fel dühöngve.
-Ki?
-Bill. Danával fent jól elszórakoznak.
-Mért nem szórakozol te is? –kérdeztem, mire rám nézett.
13.rész A csapat
2010. febr. 18. 12:33 - írta KorinnahItt az újabb rész, remélem teccik mindenkinek. Komikat még mindig várok. És köszi a rendszeres olvasóimnak.:P
**********************************************************
-Inkább mégse küldöm. Legyen számára ez meglepetés. –kacsintott Sandra.
-Tőlem.
-Nézd, ott vannak Davidék. –megfogta a kezem és elrángatott.
-Szeva csajszi. –köszönt a feketés-barna hajú srác.
-Szia. Ő itt a barátnőm Nessa. –mutatott be neki.
-Hello! David. –mutatkozott be. –Ő meg itt Ron, Jack és Kevin.
-Mit kerestek erre? Csak nem vásároltok? –kuncogott Sandra.
-Akár hiszed akár nem, igen. –mosolygott David.
-Rátok fér már. Na, mi megyünk tovább lehűteni az agyunkat.
Én a fagyi helyett, epres shake-t kértem. Elfoglaltunk egy padot és elkezdtünk dumálni. Nem telt bele pár perc, David és a banda, szépen helyett foglalt mellettünk. Utána velük hülyéskedtük el a többi időt.
-Nessa, szerintem haza viszlek, Tom utasított, hogy tegyelek ágyba 9-re.
-Mi vagyok én, gyerek? –akadtam ki.
-Én is ezt mondtam neki.
-Akkor meg? –szállt be a vitába David.
-Maradunk.
A fiukkal elindultunk a helyi parkba. Ron, Jack és Kevin a mászókát, Sandra, David és én meg a libikókát vettük célba. Úgy nézhettünk ki, mint egy csapat elmebajos részeg. xD
Olyan 12 körül haza is érkeztünk. Sandrát megkértem, hogy aludjon nálunk. Betty állítólag holnapra meglepetést tervez, ami egy kicsit aggaszt, de így itt van Sandra.
Másnap reggel Betty lehívott reggelizni mindenkit. Nagy nehezen körül vettük az asztalt, mikor csöngettek.
-Biztos a meglepetés. –súgtam oda Sandrának.
-Lányok, ő itt Nora. –mutatta be Betty a vendéget.
-Hello! –köszöntünk egyszerre meglepődve. Betty mondta, hogy hasonlít rám, de azért én mégis egy Betty félét képzeltem. xD
Vissza ültünk, megreggeliztünk és egy óra múlva Sandra és Nora áthívott egy egész lány csapatot. Így velük indultunk kirakatokat nézegetni.
(http://www.gportal.hu/portal/pcdsite/image/gallery/1194014392.jpg ) -Kim.
(http://3.bp.blogspot.com/_9Zf_P9g6cuo/SIwCYNEIOJI/AAAAAAAAAk0/wXylPJWhvr4/s400/asian-emo-girl5.jpg ) -Tina.
(http://www.scene-hair.net/wp-content/uploads/2008/06/scene-hair-2-520x693.jpg )-Nora.
(http://farm3.static.flickr.com/2633/3732651667_723a6b7e2c.jpg )-Sandra.
(http://www.emo-styles.com/wp-content/uploads/2008/06/emo-girl-sunglasses.jpg )-Linda, a húgom.
(http://www.gportal.hu/portal/pcdsite/image/gallery/1194013405.jpg )-Nessa, vagyis én.
Úgy estefele a fiú banda is csatlakozott.
(http://xxxemofanxxx.lapunk.hu/tarhely/xxxemofanxxx/kepek/scene_piercing_boy_330x440.png )-Jack.
(http://i198.photobucket.com/albums/aa109/SPDRMNnSTUFFZ/casper.jpg )-Ron.
(http://3.bp.blogspot.com/_NO2UOMMYKZ0/SiTbZqt-VsI/AAAAAAAAGZI/bmw5ZnR93Us/s800/SadEmoBoy.jpg )-Kevin.
(http://image.hotdog.hu/_data/members1/997/982997/images/CuteEmoBoy.jpg )-David.
12.rész Sandra jön és tarol
2010. febr. 17. 15:19 - írta Korinnah
-Bocsi skacok. –takarta el a szemét.
-Apa? Mi az?
-Csak szólni akartam, hogy megint elmegyünk egy hétre.
-Ne már.
-Csak én megyek el a kollégákkal.
-Joh.
-Arra kérnélek, vigyázz Bettyre.
-Mért én és minek? –háborodtam fel.
-Most, hogy terhes, kicsit figyelni kéne rá.
-Jó, jó, rendben. –adtam be a derekam.
-Köszi szívem. –nyomott egy puszit a homlokomra.
-Uhh, apa. –nyavalyogtam, mire ő kiment.
-Szívem? –persze Tom rákérdezett.
-Hagyjuk.
Lementünk kajálni. Épp befejeztük, mikor Bill beugrott.
-Hello! Rég láttalak. –köszöntem neki.
-Tom? –Bill kissé meglepődött.
-Mi van velem? –kérdezte testvérét.
Látta, hogy még pizsiben vagyunk.
-Vele voltál? –akadt ki Bill.
-Igen, de nem úgy. –mentegetőzött Tom, mire Bill megfordult és kiment. Én automatikusan utána mentem.
-Bill! –üvöltöttem. –Ne akadj ki.
-Nincs semmi bajom, de nem hiszem el, hogy lefeküdtetek.
-De nem feküdtünk le. Amúgy mit érdekel az téged, hogy én mit csinálok? –vontam kérdőre.
-Végülis semmit. Csak azért jöttem, hogy elmondjam barátnőm van.
-Mi? Vagyis hát jó...
-És bocsi a múltkori csókért. –kért bocsánatot Bill.
-Szerintem felejtsük el.
-Az jó lenne.
Beszállt a kocsijába és elhúzott. Én visszamentem Tomhoz. Ő már a kanapén feküdt és chipset majszolt.
-Látom, itthon érzed magad. –ültem le mellé.
-Jah, de boccs. Szólj, ha zavar.
-Nem...Egyedül eszed meg az egészet vagy nekem is adsz belőle? –vettem el tőle a zacskót.
-Elmegyünk egy hétre. Kisebb koncerteket adunk. –húzta el a száját. –gondoltam, hogy Linda talált barátnőket, bemutatok neked valakit, hogy ne ülj egész nap itthon. Egy jó barátnőm. –mosolygott.
-Képzelem mennyire...
-Ne gondolj semmi olyasmire.
-Én? Soha. –vágtam hülye fejet.
-Sandra a neve.
-Joh.
-Holnap jön át, és biztos elvisz valahová. Remélem, jól fogod érezni magad vele.
Tom nem maradt sokáig, csak addig, amíg a nagy chips dobálásban, el nem fogyott az összes. Másnap reggel Betty ébresztett.
-Mindjárt itt lesz Sandra.
-Mi? –ébredeztem.
-Tudod, gondolkoztam.
-És ugyan min?
-Biztos fáj, hogy apád már nincs együtt anyáddal, de kérlek fogadj el. Tudom, hogy azt hiszed csak a pénzetekre hajtok, de ez nincs így. Szeretem az apádat. Apád mesélt az előző barátnőiről, hogy mit gondoltál róluk, és komolyan mondom rólam nem kell. Nem lehetne békét kötni?
-Talán. –húztam a számat.
-Van egy lányom veled egy idős, és talán hasonlít is rád. Ő is tönkre akarja tenni apádat, –kuncogott. –rokonlelkek lehettek.
-Lehet.
-Látom, még mindig nem tudsz elfogadni, de én azért a lányomnak tekintelek. –betakart és kiment.
Betty, délután teapartit rendezett, ezért azzal volt elfoglalva. 10-15 gyors csengőszó után ki is nyitottam az ajtót. Sandra volt az. Kis emo beütéssel.
http://1.bp.blogspot.com/_9Zf_P9g6cuo/SHTcTwjrAVI/AAAAAAAAAVQ/omBJF2MvG_k/s400/blondelog.jpg (ő itt Sandra)
be, erre egy jó fej, kemény csajszival álltam szemben.
-Sandra vagyok. –mosolygott.
-Vanessa.
-Nem baj, ha inkább Nessának hívlak? Tom csak úgy beszél rólad. –kuncogott. –Hopsz! Elárultam Tomot.
-Nem mondom el neki, nyugi.
-Hallod öltözz fel, aztán elmegyünk fodrászhoz. Kicsit újítunk rajtad, aztán még bevásárolunk egyet.
-Oké.
Felmentem a szobámba, kerestem egy kényelmes cipőt, amiben neki tudok vágni a nagy körútnak. A kocsijával mentünk.
( http://p.webwombat.com.au/motoring/images/lumma-bmw-m5-2-big.jpg )
-Tom ezernyi dolgot mesélt rólad.
-Tényleg? –képedtem el.
-Persze. Szinte én vagyok a legjobb barátja. Mondta, hogy nyugtassalak meg, nem feküdtünk le.
-Öhm, jó. –ezzel mit akar bizonyítani Tom?
Sandra életveszélyesen vezetett. Mint egy forma1-es versenyző. xD
-Nyugi, hamar megszokod a vezetési stílusomat. Na meg a többit. –kuncogott.
Elég élet vidám csaj. Tudom már, mért kerítette nekem Tom. Szerinte biztos jót tenne a változás számomra. Az utunk egyenesen a fodrászhoz vezetett. Te jó ég mit műveltek a hajammal. Kis igazításról volt szó. Nem egy új fazonról. Kicsit hasonlítottam Sandrára, de tetszett. Sandra könyörgött, hogy fényképeztessük le, így elráncigált egy fotógéphez. (boccs de nem tudom mi a neve. xD)
http://a920.ac-images.myspacecdn.com/images01/91/l_f19ff405d60dfc9e938f5fef22b7ebef.jpg ( Én, mint új Vanessa.)
-Ez tök jó lett, lefényképezem és telóról átküldöm Tomnak.
-Minek? –kérdezetem.
-Nessa, annyit kérdezel. Próbáld meg élvezni az életet. Nem kell minden apróságon fenn akadni.
Ezzel tudtomra adta, jobb, ha nem akadékoskodok.
11.rész Rólad van szó
2010. febr. 16. 17:06 - írta Korinnah
-Csak gondoltam segítek. –mosolygott.
-Öhm, meguntam a filmet. Menjünk bulizni. –javasoltam, így elkerülve a folytatást.
-Akkor csípd ki magad, mert elviszlek egy tuti helyre.
-Oké, de előbb felkeltem Lindát.
Úgy 2 órába telt elkészülnünk Lindával.
( http://www.trendcentrum.eu/img/p/625-1631-thickbox.jpg )-Linda
( http://photos05.allegroimg.pl/photos/oryginal/924/28/84/924288494 )-Én.
-Na, látom indulhatunk.
Tom elvitt minket egy magán partyra, ahol már mindenki jól berúgott. Lindának több se kellett, ő is követte a példájukat. Az asztalon táncolt és majdnem felvitte egy fiú szobára, ha nem mentettem volna meg. xD
Ki vittem a hátsó kertbe, ahol eláztatott mindent. Én inkább visszamentem, ahol Tommal találtam szembe magam.
-Táncolunk. –kérdezte.
-Inkább ne.
-Gyere már. Csak nem hagyom, hogy a buli legcsinibb csaja unatkozzon.
Belementem. A végén nem is volt, olyan nagy gáz. Olyan sexik lehettünk, ahogy egymáshoz simultunk. A vége felé már mindenki kiütötte magát. Gondoltuk jobb lenne haza menni. Otthon már mindenki aludt. Lindát leraktam az ágyába. És hülyén bámultam rá, hiszen fiatalabb, de már keményebben bulizik, mint én. Tom a szobámba ment tv-t nézni.
-Linda KO. –nevettem, miközben bevágódtam az ágyamba.
-Kikapcsoljam?
-Nem kell. De nem vagy fáradt?
-Most, hogy mondod.
Mellém feküdt és betakart. Olyan édes. Hallottam a szuszogását magam mellett. Megfordultam és adtam egy puszit a cuki pofijára, mire hirtelen megcsókolt. Én elhúzódtam volna, de ő megfogta az arcom és közelebb húzott magához. Nem tértünk át semmi másra, egyszerűen bealudtunk. Reggel előbb keltem, mint ő. Sms-t kapott. Nem bírtam ellenállni és elolvastam.
„Hol a faszomban vagy? Gondolom, megfektettél már megint egy újabb csajt. Elképesztő vagy. Itt áradozol, hogy igazán kell neked, erre más csajokkal enyelegsz. Mind1, ma nincs próba, úgyhogy maradhatsz az újabb csajjal.”
-Mi?
-Mi mi? –kérdezte Tom.
-Bocsi, csak...
-Bill küldte. –elolvasta. –Ez nem is igaz. –nézett rám bűnbánóan.
-Oké. Bocsi, de ki kell neked? –nem értettem. Lehet, hogy csak én vagyok ennyire sötét?
-Te. Rólad van szó. –és megcsókolt. Persze Don a legjobbkor nyitott be.
10.rész Kakaó,ó nélkül
2010. febr. 14. 19:26 - írta Korinnah
Szijasztok.Boccs h soká lett felrakva a rész,de mostanában elvagyok foglalva a sulival,így nem jut időm a blogra,de most meghoztam az újabb részt.:) Remélem jól sikerült a Valentin napotok. Kommentben kérem a beszámolókat röviden,ki kivel töltötte el ezt a szép,romantikus napot.:P
Jó olvasást.! Pussz
***************************************************************
Lefagytam. Nem gondolkoztam, ezért fogtam, és arcon csaptam. Elindultam, és ő ott maradt egyedül. Csak másnap reggel találkoztunk, mikor a kocsiba pakoltuk be a csomagjainkat.
- Szia! -köszönt illedelmesen Ádám.
-Hello!
-A tegnap estét, szerintem felejtsük el és bocsi, hogy úgy rád támadtam. -hajtotta le a fejét.
-Semmiség. De azért jó fej vagy nagyon is. -kacsintottam rá, mire elmosolyodott. -ettől még mindig barátok maradunk.
-Indulunk. -szólt Betty.
-Akkor majd még beszélünk.
Hazafelé csak egy számot üvöltettem. (http://www.youtube.com/watch?v=6y0w3m-XoBM )
Olyan 5 körül értünk haza. Kifáradtam az út alatt, így egyből bedőltem az ágyamba. Olyan pihe-puha volt.:D
Sötét van. Sűrű fák között futok és nem hallok és érzek semmit. Erős szél fúj, amit a fák lombjain lehet észre venni. Elérkezek egy kövekkel kirakott helyre, amit tövises bokrok vesznek körül. Most már érzem. Hideg van. A köd lassan elszáll és kirajzolódik a sok árnyék. Egy temető közepén állok. Egyre hangosabb sikító, üvöltő, síró hangokat hallok. Megfordulok, vissza akarnák menni, ahonnan jöttem,de az út eltűnt. Össze roskadok, térdelek a bokrokkal kirakott kör közepén. Hirtelen megfogja hátulról valaki a vállamat. Erre megfordít és neki vág a töviseknek. Egyre közelebb jön és lassan kezd kirajzolódni az arca...
A rémálmomból leizzadva és zihálva keltem fel. Csupa víz voltam. Leakartam fürödni, de nem mertem. Próbáltam vissza aludni, ami csak nagy nehezen sikerült.
Másnap reggel Apa elment dolgozni, Linda fent az ágyában kuksolt, Betty pedig a nagy hasával tolatgatott össze-vissza a házban. A kakaómmal a kezemben néztem szörnyülködve rá, hiszen nem tudtam elhinni, hogy 2 hónap múlva már testvéreim lesznek. Betty gyorsan megunt, és inkább elment, elkölteni Apa pénzét. Néztem a reggeli híreket, mikor valaki megszólalt.
-Mit iszol?
-Kakaó. -válaszoltam.
-Kakaó, ó nélkül? -mosolygott.
-Tom, fújj így most már nem is kell. -adtam neki a bögrét.
-Nem baj. Akkor megiszom én. -nyújtotta ki a nyelvét.
-Ne nyújtogasd.
-Látom haza jöttetek.
-Ne mondd. -bámultam rá.
-Milyen volt? Mesélj. -vágott izgatott arcot.
-Mit meséljek?
-Bármit.
-Jó...a kedvenc kajám a pizza, kedvenc üdítőm a fanta és...
-Nem erre gondoltam.
-Nem történt semmi. El voltunk.
-Oké. Nincs kedved valahová elmenni ma?
-De van. -Tom vágott egy kis mosolyt. -Amúgy Billt hol hagytad?
-Vásárol. Szokás szerint körbejár 10-15 üzletet, amit egy nő is megirigyelne. Így én nem társulok be hozzá. Amúgy is vele van valami csaj.-húzta el a száját Tom.
-Akkor mit csináljunk?
-Linda?
-Fent van a szobájába. Alszik még mindig. Miután haza értünk tegnap, utána elment bulizni, de jól bebaszott, így ma ki se dugja az orrát. -magyaráztam.
-Nem követjük mi is a példáját?
-Mi?
-Menjünk bulizni, ma úgysincs egy testőr sem a nyakamon. Mind Billre vigyázz. -kuncogott magában.
-Mehetünk, de előtte kaptam egy dvd-t, amit megakarok nézni.
-Mi az? -kérdezte Tom.
-Paranormal Activity.
-Legalább jó?
-Elég fosós, szóval biztos. És így nem egyedül nézem legalább.
Csináltunk pattogatott kukoricát, beraktuk a filmet, és kényelembe helyezkedtünk a kanapén. Tom a karfának dőlve nézte, én meg ráhajtottam a fejemet, az ölébe rakott párnára. Kezdett egyre ijesztőbb lenni.
-Nessa, félsz? -kérdezte.
-Öhm, nem. Mért?
-Mert ha izgi rész jön, megszorítod a kezem.
-Bocsi.
Egy durva rész volt, erre én feldobtam a tálat, tele a kukoricával, ami belehullott az egész pólómba. Ennyit erről. Próbáltam kiszedni, de ahhoz lekellet volna vennem a felsőm, amit Tom előtt nem tettem volna meg, de hirtelen lekapta rólam és csak melltartóba voltam meg a kis gatyámba. Közelebb húzott magához.
9.rész Az msn srác
2010. febr. 3. 8:38 - írta Korinnah
Köszi a kommenteket mindenkinek.Megdőlt a rekord,hiszen már 6-an szóltak hozzá a történethez.:) Köszi. Nekem ez nagyon jól esik.:D
Csak így tovább...
**************************************************************
Ekkor megjöttek Betty-ék.
-Sziasztok! Látom elvoltatok az este. –bámult rám Don, hiszen még mindig fehérneműben voltunk.
-Jajj, hagyjad őket, ez a fiatalság. Most menjetek fel öltözni, és aztán indulunk a hotelbe. –mondta Betty.
Mindenki felment és felöltözött. Billt elhívták így ketten maradtunk Tommal.
-Hova mentek? –kérdezte Tom.
-Münchenbe. –pakoltam be a bőröndömbe.
-Segítsek pakolni?
-Nem kell. Köszi.:)
-Jól néztél ki tegnap este.
-Gondolom. Főleg amikor berúgtam.
-Mikor rámvetetted magad..az –megejtett egy sunyi mosolyt Tom.
-És hova ment Bill?
-Valami csajjal van találkozója. Nem foglalkozok igazán vele.
-Aha. Értem.
Bepakoltam és már indultunk is. Odafelé felvettük Lindát is. A hotel nagyon nagy volt. Lindával egy lakosztályt kaptunk, amiben volt 2 külön szoba, egy fürdő, plazma tv és egy bár. Apa megint leakar venni a lábamról.
-Ma este ismeritek meg az ügyfeleimet, szóval pontban nyolckor a liftnél találkozunk. És kérlek, ne késsetek! -kért meg apa.
Gondoltuk lemegyünk fürdeni egyet. Hát jól ellazultunk, mert háromnegyed nyolckor még a fürdőrucinkban voltunk, csupa vizesen. Gyorsan megszáradtunk és felvettem a bugyit és a melltartómat. Már mentem is a fürdőbe hajat vasalni. Miközben a hajamat, vasaltam Linda mellettem egy üveg buborékos vizet nyitott ki, ami eláztatott mindent. A vasaló is olyan lett. A hotelban voltunk, és csomó befolyásos emberrel fogunk 10 perc múlva vacsorázni. Felvettem a szőrös papucsomat, és bekopogtattam a mellettünk lévő lakosztályba. 3 kopogás után csak kinyitotta.
-Hello! –köszönt egy cuki barnás-fekete tépett hajú, kék szemű srác.
-Szija! Bocsi, de nincs egy húgod vagy nővéred?
-Csak egy húgom. Miért?
-És a húgod nem vasalja a haját? –próbáltam szerencsét.
-Szerintem 3 évesen még ráér. –kuncogott.
-Hát igen. Na mind1. Akkor...
-Hajvasaló kéne?
-Az.
-Kezdted volna ezzel. Nekem van. –telitalálat.
-És oda is adod?
-Persze.
-Életet mentesz. –mosolyogtam.
Ő kihozta a hajvasalót, megköszöntem és szaladtam át a fürdőbe. 5 perc alatt kész voltam és már vittem is neki vissza.
-Nagyon köszi.
-Kész is vagy? –kérdezte.
-Teljesen elkészültem. –végig nézett rajtam. Mire rájöttem nem is vagyok.
-Szóval szivecskés fehérneműbe mész vacsizni? –nevetett.
-Nem teccik? –próbáltam nem zavarba jönni.
-Nekem bejössz. Vagyis bejön a rucid. –nevetett újra.
-Te is nekem. –fordultam vissza és gondolkodás nélkül hátra dobtam a hajam. Mire ő beverte a fejét a falba. Édi volt.
Felvettem a ruhámat, ami egy fekete alapon, strasszkövekkel kirakott combig érő, feszülős ruci volt. Épp időben elkészültünk. Lent egy 12 fős asztalt terítettek meg nekünk. Mindegyik 40-en körüli, brutális kinézetű gengszter volt. Kirázott a hideg, mikor megdicsérték a kinézetemet. Egy kopasz, nagyobb darab, aki meglepően rendesebb volt, mint a többiek, beakart mutatni nekem valakit. /Amúgy Dave volt a neve./
-Ő itt a fiam. -mutatott egy egy nekünk, háttal lévő srácnak. -Szerintem egykorúak lehettek. -ekkor megfordult és kiderült, hogy ő a hajvasalós srác. Dave magunkra hagyott.
-Szija újra! -köszönt.
-Hello!
-Csini vagy. -eresztett meg egy mosolyt.
-Köszi. Neked meg jó a cipőd. -nike deszkás cipő volt rajta, jó rikító színekkel.
-Amúgy Ádám a nevem. Te meg Vanessa vagy.
-Ö, igen. -honnan tudja?
-Felismertelek a képekről.
-Milyen képek? -nem értettem.
-MSN. Én vagyok az az Ádám.
-Az az Ádám?
-Domiboy, MSN-en a nevem. Így stim?
-Beugrott. Te vagy az a deszkás srác, aki olyan cuki fotót küldött. -ez kicsúszott.
-Hogy édi azt nem mondanám, de igen én vagyok.
-Te hogy hogy itt vagy?
-Apa munkája miatt vagyok itt.
-Én is. -csak nézett engem. -Mért nézel?
-Hát...még az eszembe van a fehérneműs képed. -huncutan mosolygott.
-Kitöröljem? -mosolyodtam én is el. Egész este olyan cuki volt. Megőrülök, olyan édes.
Éjfél lehetett már, de én nem bírtam aluni, ezért lementem az előtérbe, ahol volt internet. Gondolom, ezt kifelejtették a szobából. Myvip-en küldött egy üzenetet Ádám:
Remélem, majd még találkozunk még egyszer...:D
-Vagy most. -mondta Ádám.
-Úgy látszik.
-Ilyenkor fent vagy még?
-Aha.
-És nem vagy fáradt? -kérdezte.
-Nem.
-Akkor gyere.
Szó szerint elhúzott magával. A laptopot leadtam a portán és mentem utána. Jó sötét volt már, de őt nem zavarta és elhúzott egy parkba. Fél óráig csendben ültünk és csak egymás szemébe néztünk. A nagy csönd ellenére egyre közelebb kerültünk és már éreztem a vonzódást is. Lehet, hogy ő is, hiszen az egyik percben még a hajammal babrált, a másikban pedig az arcomat simogatta. Hagytam, had csinálja, erre ő magához rántott és megcsókolt.
*******************************************************************
8.rész Anélkül soha senkit
2010. jan. 27. 16:00 - írta Korinnah
Nem szóltak semmit, csal elfordultak. Rám se néztek egész nap, csak a tv-t bámulták. Egészen estig. Linda már megint nem jön haza, apáék meg holnap estig távol lesznek, így gondoltam menjünk bulizni.
Felvettem egy csini ruhát, ami nem szokásom, jól kidobtam, amim van, sminkeltem megcsináltam a frizurám és elindultam az ajtó felé.
-Aszta! –bámult Tom.
-Csodás vagy! –bókolt Bill.
-Köszi srácok!
-Mért csípted így ki magad? –kérdezte Tom.
-Megyek bulizni.
-Nélkülünk? –Bill.
-Akár. –válaszoltam és nyitottam is az ajtót.
-Megyek én is! –üvöltöttek, ikrek módjára.
-Akkor hajrá!
Már vittek is össze-vissza. Egész este csak táncoltam, ittam, táncoltam, ittam és a többire nem emlékezem. Egy ágyban keltem, ránéztem az órára és már 3 is elmúlt. Mellettem Bill, a padlón, pedig Tom feküdt egy boxer alsóban. Mi történt az éjszaka? Fáj a fejem. Kimentem vettem be gyógyszert és ittam egy bögre tejet. Lassan kezdtem emlékezni mindenre.
Az éjszaka történt:
A sokadik poharam után, kezdett forrósodni a hangulat. Ezért Tom és Bill hazavitt. Bill hátulról támogatott, de én elkezdtem Tom előtt csókolgatni.
-Nem kapok egy csókot? –kérdeztem ellenállhatatlanul, mire megpuszilt. De én többet akartam.
-Vanessa berúgtál. Jobb lenne, ha most felmennél. –terelt fel Bill.
-Fáj a fejem.
-Hozok valamit, te addig vidd fel! –utasította Tomot Bill.
Fent Tom lefektetett az ágyra.
-Most pihenj! –simogatott meg.
-Pihenünk együtt? –magamhoz húztam és elkezdtem vadul smárolni. Ráültem az ölére és levettem a felsőjét róla. Csókolóztunk, mire Bill benyitott.
-Tom! Vanessa! –üvöltött Bill.
-Ne üvölts! Szétrobban a fejem. –oda nyújtott valami gyógyszert Bill. Bevettem, közben leült mellénk. Én még mindig Tomon ültem, aki szintén kómás volt egy kicsit. Bill annyira harapnivaló volt, fogtam magam, és magunkra húztam. Ő is berúghatott, hiszen nem zavartatta magát, hogy a testvérén ülök. Csak csókolóztam mind2-el.
Nem minden jutott az eszembe, de ettől is kiakadtam. Mi történhetett? Remélem ők emlékeznek. Kis idő múlva mind2-en felkeltek. De így se tudtam meg többet.
-Most akkor ez azt jelenti, hogy mindkettőtökkel lefeküdtem? –kérdeztem.
-Remélem, hogy nem. És főleg nem egyszerre. –sóhajtott Bill. Tom csak kutakodott.
-Mit keresel? –kérdeztem.
-Bizonyítékot keresek. –tudom, mire gondolt.
-Lehet, hogy anélkül... –én
-Anélkül sohase fektetek le senkit. –Tom.
-Vad buli volt. De legalább mindenki ép. -mosolyogtam. De fejem még mindig fájt, mire felszisszentem.
-Jól vagy? -jött oda hozzám Bill.
-Nem látod, hogy a feje fáj? -kérdezte ingerülten Tom, miközben majd fellökte Billt.
-Szállj már le róla! -üvöltötte Bill.
-Fiuk ne szedjétek szét miattam egymást. Nem érek én annyit.
7.rész Vidámpark
2010. jan. 24. 12:13 - írta KorinnahEzt a részt Melsyvel a cicámmal írtuk xD
Remélem teccik mindenkinek. :D
***********************************************************************
Átöltöztem normális szerelésbe és már toltak is be a kocsijukba. Most Bill vezetett és Tom ült mellettem. Ment a zene, együtt nevettünk és szórakoztunk, míg oda nem értünk. (zene: Kevin Rudolf feat. Lil Wayne: Let it Rock)
A fiúk megvették a jegyeket és persze, hogy ők szavazták meg az első utat. Azt a nyaktörős hullámvasutat választották, hátha nem bírom majd, de bebukták, mert imádom. Sajnos csak az egyikük ülhetett mellém. Kő-papír-ollóval el is döntötték. Bill nyert. Egyfolytában fogta a kezemet. xD
Tom eléggé berágott Billre, ezért követelte, hogy az Óriás kerékre ő menjen velem. Már a tetején voltunk, mikor megállt, én meg automatikusan felsikítottam.
-Basszus! -kiáltottam.
-Nyugi! -csitított Tom.
-Megálltunk, ha nem vennéd észre. -idegeskedtem.
-Én kértem, hogy állítsák meg. -mondta teljesen higgadtan.
-Te megőrültél?
-Csak nem téliszonyod van? -viccelődött.
-Nem. -pánikoltam be. -na jó lehet.
-Ez megnyugtatna? -kérdezte és lassan felém hajolt.
-Mire gondolsz? -próbáltam értetlenkedni.
-Erre. -és megcsókolt. De most semmi vadság nem volt benne, mint a legutóbbiba. Szerintem azért is, mert nagyon lóbálódzott az egész mindenség.
-Na, nyugi van?
-Nem. -még mindig paráztam.
-Jó, akkor menjünk le. Bill már tiszta para lehet.
-Mint én?
Lent Bill egyből felemelt, nincs-e valami bajom. Nem tudott róla, hogy Tom kérte, hogy álljunk meg.
-Aggódtam. -szorította Bill a kezem.
-Pedig jól van. -lökte arrébb Tom Billt.
-Oda nézzetek! -kiáltottam egy nagyot és mutattam a célba lövő felé.
A fiuk versenyfutást rendeztek odáig. De ott sem állt meg a versenyszellem. Bill egy óriás Nyuszit, Tom pedig egy Macit lőtt nekem. Bárhova mentünk egymással versenyeztek. Javasoltam, hogy menjünk haza, mert már fájt a lábam, erre felemeltek és beraktak a kocsiba, ahol beszundítottam egy 5 percre. Hallom, hogy beszélgetnek.
-Jó, hogy végre láttuk. -Bill.
-Jó kis csaj. -Tom.
-Az, de nem engedem, hogy hozzáérj! -morgott Bill.
-Már megcsókoltam.
-Én is. Ezért nem engedem, hogy hozzáérj.
-Bazzeg ilyet még nem éreztem. Nem lefektetni akarom, hanem csak megölelni, látni, érezni az illatát. -Tom.
-Úgy látszik bele estünk.
-Nagyon úgy tűnik. De nem fogom átadni neked.
-Én se neked.
Elkezdek veszekedni, amin újra bealudtam. Arra ébredtem, hogy 2 kéz visz fel a lépcsőn a szobámig.
-Tom? -kérdeztem zavarodottan.
-Aludj nyugodtan. -tett le az ágyamra.
-Hol vannak a többiek?
-Linda küldött egy üzenetet, nem alszik itthon. Betty meg megengedte, hogy elfoglaljuk a házat. Ők csak 2 nap múlva jönnek meg. -mondta Bill.
-Akkor itt alszotok?
-Igen. -nyomtak egy-egy puszit az arcomra és kimenetek.
Hajnalban kimentem a konyhába inni. Bill is kint volt.
-Nem alszol? -kérdeztük egyszerre.
-Tom horkol.
-Gyere fel hozzám. -hívtam.
Ránézett Tomra és bólintott egyet. Felmentünk, beszélgettünk aztán összeölelkezve elaludtunk. Reggel Tom hangjára keltem fel.
-Mit műveltél az este? -üvölt Tom.
-Semmit.
-Akkor minek aludt veled?
-Hangosan horkoltál. -adtam nekik egy-egy puszit és lementem regelizni.
-Muszáj állandóan veszekednetek miattam? -kérdeztem tőlük.
-Nem is veszekedünk. -vágta rá Tom.
-Hallottalak titeket tegnap a kocsiban.
-Igen? -Bill.
-Belém zúgtatok? -kérdeztem.
***********************************************************************
6.rész Nem engedlek el
2010. jan. 18. 15:37 - írta Korinnah
Látom teccik mindenkinek. Köszi a kommenteket nagyon rendesek vagytok. :)
***********************************************************
Tom csak mosolygott és újra megcsókolt. Neki döntött a falnak és a hajamba túrt. Én állítottam meg.
-Mennem kell. –toltam el magamtól.
-Maradj!
-Nem lehet. –elindultam, de visszafordultam és nyomtam egy puszit az arcára. Megkerestem a ruháimat és már a kijáratnál voltam.
-Nem engedlek el. –fogta meg a kezemet Tom.
-Muszáj lesz. –és kimentem. Még mindig szakadt az eső. Kerestem egy buszmegállót és vártam. Vártam, hogy végre ide árjen a busz, de nem jött.
Arra ébredtem fel, hogy egy ágyban fekszek. Nem tudtam, hogy hol vagyok. Egy szál pólóban és bugyiban voltam. Nem emlékeztem semmire.
Pár perc múlva hallom, hogy valaki bejött. Mellém feküdt és megsimogatott.
-Jó reggelt! –mondta.
-Mi történt? –kérdeztem, és végig néztem a szerelésemen.
-Semmi olyan. Pedig jó lett volna. –ábrándozott Tom.
-De hogy kerültem ide?
-Utánad mentem és a buszmegállóban bealudva találtam rád. Megfogtalak és idehoztalak. Tiszta víz voltál, ezért levettem a gatyád és megszárítottam.
-Nem gondoltam, hogy ilyen rendes is tudsz lenni.
-Igazából ilyen vagyok.
-Szerintem igazából egy csajozós bunkó vagy. –nem felejtettem el, hogy milyen volt. Felültem.
-Bebizonyíthatom, hogy nem olyan vagyok, mint ahogy hiszed? –kérdezte. Én nem válaszoltam. Megkerestem a ruháimat és elindultam lefelé. Végre nem jött utánam. De lent Billel találkoztam. Rám se nézett, inkább elfordult.
Mikor végre haza értem, hihetetlen, de még mindenki aludt. Felmentem és elkezdtem kipakolni, amit eddig még nem tudtam befejezni. Már épp végeztem, mikor Linda átjött.
-Nem megyünk el valahova? –kérdezte.
-Felőlem.
Átöltöztem és elmentünk moziba. Megnéztük az Alkonyat második részét, mert Linda megőrül Edwardért. Ami engem illet, én Jacob párti vagyok. Imádom a hasát. De a történet, nem nagyon fogott meg.
Megvettük a jegyeket és beültünk. Linda végig bőgte az egészet és a végén hozzá vágta a vászonhoz a kukoricát. Én javasoltam, hogy minél előbb menjünk. Nem volt kedvem balhézni. Aztán vásároltunk pár cuccot. Linda felpróbáltatott pár csini ruhát velem, de engem nem nagyon győzött meg.
-Nem áll furán? –kérdeztem.
-Nem. De megkérdezem azokat a srácokat ott. –mielőtt bármit is szólhattam volna oda futott hozzájuk, és valamit beszélgettek, aztán visszajött.
-Szerintük vadítóan nézel ki. –mosolygott.
-Linda, ezért még meglakolsz.
Aztán haza mentünk.
-Látom bevásároltatok. –mondta apa.
-Vettünk Vanessának pár csini rucit. –mondta Linda.
-2 hét múlva megyünk Münchenbe, egy konferenciára és ti is jöttök. –jelentette ki apa.
-Nekem mind1. –mondtam.
Másfél hete, csak unatkoztam. Nem történt semmi. Az ikreket nem kerestem, de állítólag most teljes erő bedobással dolgoznak. Egyfolytában a gép előtt ültem és az MSN-en lógtam. Sokat beszélgettem Ádámmal, és jól összebarátkoztunk. Kiderült, hogy ő is itt van Berlinben. Linda talált pár csajt, akivel együtt lógott egész nap.
Üres volt a ház. A tv-t néztem, de nem adtak benne semmi érdekeset. Csöngettek.
-Ráérsz? –kérdezte Tom.
-Nem. –csuktam volna be az ajtót, de megfogták.
-És nekem? –kérdezte Bill. Nagyot sóhajtottam és beengedtem őket.
-Miért jöttetek?
-Meglátogatni.
-Minek? –kérdeztem flegmán.
-Flegma-cica. –közölte Tom.
-Csak hiányoztál mind2-nek. –mondta Bill. Én közben rágóztam, de mikor kimondta, elharaptam számat. Mért hiányoztam volna én nekik?
-Áú! –nyikkantam fel. Elkezdett vérezni.
-Nessa, jól vagy? –kérdezte Tom.
-Nessa? –kérdeztük egyszerre Billel.
-Mind1.
-Jól vagyok.
-Az a lényeg. –mondta Tom.
-Akkor ráérsz? –Bill.
-Igen.
-Akkor megyünk a vidámparkba. –mondták egyszerre.
***********************************************************************
5.rész Megőrülök érted
2010. jan. 17. 12:37 - írta KorinnahItt a kövi rész...Komikat kérek :)
************************************************
Bill volt az, hulla részegen. Megállt bennem a világ. Szörnyen nézett ki. Úgy láttam ketten voltak. Tom próbálta betuszkolni a kocsiba. Odasiettem és próbáltam neki segíteni.
-Te mit csinálsz itt? –kérdezte Tom meglepődve.
-Segítek neked. –sikeresen betettük a kocsiba.
-Eláztál. –állapította meg.
-Tényleg? Nem vettem észre.
-Szállj be! –lökött be a kocsijába.
-Hova megyünk?
-Haza viszlek.
-Jobb lenne, ha Billt minél előbb ágyba raknánk. Aztán majd haza sétálok. –úgyis elállt már az eső.
-Tőlem.
-Mi történt vele?
-Leitta magát.
-Te ennyire hülyének nézel? Szerinted nem csak bunkó, hanem vak is vagyok? –förmedtem rá.
-Csak eljöttünk bulizni, ő meg bepiált.
Nem gondoltam volna, hogy Bill ennyit is tud inni.
Haza vittük Billt. Tommal felcipeltük az emeletre és hagytuk, hagy pihenjen. Már indultam volna kifelé, mikor Tom megállított.
-Mégis hova mész?
-Haza. Megbeszéltük.
-Itt maradsz.
-Mit képzelsz, ki vagy te, hogy utasítgass?
-Csak nem engedlek el a szakadó esőben.
-Már nem is szakad. –kinyitottam az ajtót. Igaza volt. Dézsából öntötték.
-Az előbb kezdett újra rá.
-De itt se maradhatok.
-Előbb száradj meg, aztán ha még mindig haza akarsz menni, akkor haza viszlek.
-Oké.
-Gyere! Keresek egy törölközőt, és utána vegyél egy forró fürdőt. –már megint utasítgatott.
Felmentünk a kezembe nyomott egy fehér törölközőt és belökött a fürdőbe. Tele engedtem a kádat és elmerültem a meleg vízben. Lehet, hogy be is aludtam, mert hangos kopogásra lettem figyelmes.
-Vanessa! Vanessa élsz még? –felismertem Tom férfias hangját. Csúsztam bele a vízbe és a haboktól elkezdtem fulladozni. –Vanessa! –próbálta kinyitni az ajtót, de hiába. Bezártam kulcsra. Próbáltam valami kapaszkodót találni, de semmi. A szappanos víz már marta a torkomat, az orrom tele ment vízzel a szemem, pedig habbal. Össze-vissza fröcsköltem a vizet, mire fel tudtam ülni. Tom csak egyre kiabált. Én fogtam a törölközőmet és kinyitottam az ajtót, amit már lassan betört.
-Végre! –könnyebbült meg.
-Élek. –suttogtam. Hangosabban nem tudtam beszélni, mert a szappant még mindig éreztem a számban.
-Azt hittem már megfulladtál.
-Majdnem. Bocsi a fürdőért, kicsit elázott.
-Nem lényeges.
-Meddig voltam bent?
-Másfél óráig.
-Akkor megszárítom a hajam és már el is húzok. Mentem a hajszárítóért.
-Nem kell sietni.
Mintha meg se hallottam volna, gyorsan szárítottam a hajam, míg Tom az ajtófélfának nekidőlve nézett.
(Most jön egy kis Tom)
***Tom szemszöge:
Ahogy a vízcseppek folytak le a kerek arcán, úgy vettem észre, hogy még szebb, mint eddig volt. Az előbbi ráébresztett arra, hogy fontos nekem, nem csak bejön, hanem teccik és vágyom rá. Vágyom azokra a csodás ajkakra. Itt áll egyetlen egy törölközőben. A fehéren gyönyörűen mutat a szép, hosszú, fekete haja. A fülében ott csillog a 3 kis fülbevaló és a nyakában, ott lóg egy „B.F.F.” medál. Egyszerűen megőrülök érte.
***Visszatérve Vanessához:
A hajam végre megszáradt, én meg indultam kifelé, de Tom egy heves csókkal megállított. Az ő csókja más volt mint Billé. Gyorsabb, erőteljesebb, vadabb, csábítóbb. Másra nem tudtam koncentrálni, csak arra, hogy tartsam a tempót. Ahogy magához szorított észrevettem, hogy csúszik le a törölköző.
-Tom, lecsúszik a törölközőm. –lihegtem pár szünet közben. De ő nem figyelt. Meg se hallotta, mire én lekevertem neki egy pofont. Erre elengedett.
-Sajnálom! Tudom, hogy utálsz, de megőrülök érted. –én gyorsan megigazítottam magam és elkaptam az arcát, és visszahúztam. Most gyengébben csókolt, de még mindig tele élettel.
-Nem utállak! –súgtam a fülébe.
***********************************************************************
4.rész Egyből két Betty
2010. jan. 9. 15:04 - írta Korinnah
Nagyon bocsi, hogy ennyit kellett várni, csak jön afelvételi és nincs sok időm :S Remélem nem lett azért olyan rossz :) Jó olvasást! ******************************************************************************** -Tomnak van csaja? -ahogy kimondtam, már meg is bántam. Bill arcára csalódottság ült ki. Csak bánatosan állt ott és rám se mert nézni. De nagy levegőt vett. -Van. -próbált egy enyhe mosolyt kicsikarni, de nagy nehezen ment csak neki. -Akkor nem fogja lefektetni Lindát. -próbáltam valami épp magyarázatot adni a kérdésemre. -Nem is engedném neki. Linda még kiskorú és Tom ezzel büntettet követne el. -Az igaz. De tőlem is kapna. -pedig nem lenne szívem leütni, de nem tudom, hogy miért. -Megkóstolod? -kivettem a hűtőből a golyókat és leraktam a konyhapultra. -Még szép. -elvett egyet és lassan megette. -Ízlik? -Tényleg jó. Pontosabban ez a legjobb, amit eddig ettem...De valami hiányzik. -huncutul mosolygott. -Mi? -Ez. -magához húzott és hirtelen megcsókolt. Az ő keze a derekamon, az enyém meg a mellkasán pihent. Az ajkaink gyengéden értek egymáshoz. Az a pár perc több órának tűnt. Elvesztem benne, elvesztem a gyengédségében. Az illata egyszerűen elbódított. A hajtincsei a nyakamat simogatták. Ebben a pár percben csak mi voltunk az egész világon. Az előbb elmajszolt kókuszgolyóm íze, érezhető volt a leheletében. Egyszerűen mámorító volt. És mikor elhúzta volna az ajkát az enyémtől, nem engedtem el. A karjaimmal átfontam a nyakát és közelebb húztam magamhoz. Éreztem a szívverését. De tovább nem bírtam és levegőért kapkodtam. -Húú. -befejezésképpen ennyi csúszott csak ki a száján. -Jól csókolsz. -Köszi. -Öhm. Hello! -köszönt Linda. -Felkeltél? -Amint látod. Mit köszönsz? Talán egy csókot? -kérdezte pimaszul. Mire hozzá vágtam egy kókuszgolyót. -Ne! Az még kell nekem. -ordított Bill. -Apa és Betty elment. Majd este jönnek. -Linda. -Honnan tudod? -kérdeztem. -Apa felhívott, hogy egésznap valami fürdőben lesznek fontos ügyfelekkel. -Mi a munkája? -kérdezte Bill. -Nem tudjuk és nem is érdekel. -válaszoltam közönyösen. Megszólalt a csengő. Kinyitottam és Tom rohant be, miközben majd fel lökött. -Elment az eszed? Miattad le kellett fújni a próbát. Nem lazsálhatsz egyfolytában. -üvöltözött Tom Billel. -Először is kérj bocsánatot Vanessától! -utasította Bill. -Kitől? És mégis miért? -értetlenkedett. -Vanessától. Majd fellökted. -Na és... -Hajrá! -mutatott rám Bill. De Tom csak némán nézett. Nehezére esik kinyögni egy bocsánatot? -Inkább most menjünk. Kint van a kocsid. Irány! -Bill kifelé menet egy puszit nyomott az arcomra mire Tom keserűn nézett rám. Közben Linda felment egy tál müzlivel. Tom és én maradtunk. Csöndben nézett rám és elindult, de megállt mellettem. Átölelt, nagyot sóhajtott és a fülembe súgta - Nagyon sajnálom. -elment. Mi volt ez az egész? Azt hittem, hogy utál. Boldogan felslisszoltam az emeletre és bekapcsoltam a laptopomat. Már megint fent volt Msn-en az a cuki Ádám. ***Domiboy = Ádám Vancsi = Vanessa Domiboy: Haly! :) Vancsi: Cya! :) Domiboy: Most is unatkozol?? Vancsi: Nem. Domiboy: Én igen :( Vancsi: Akkor kifaggatlak xD Domiboy: Egyet én - egyet te! Vancsi: Te kezd! Domiboy: Hol lax? Vancsi: Budapest. Domiboy: Én is :) Vancsi: Van testvéred? Domiboy: Van egy 3 éves húgom. Egy cukorfalat.:D Neked? Vancsi: Linda 14, Adam 19 Domiboy: Te jössz! Vancsi: Nem is Domiboy: Én már az előbb kérdeztem :D És így folytattuk egészen estig mikor már mind a ketten bealudtunk. Kiderült, hogy tök jó fej. Képeket cseréltünk, megosztott egy csomó vicces és szomorú történetet. Jól szórakoztunk. Rendes srác. Másnap fél kettőig aludtam. A kényelmes ágyamból drága mostohaanyám keltett ki. -Vanessa, gondoltam érdekel, hogy épp és egészséges a testvéred. Már 5 hónapos. -áradozott. -Rosszul gondoltad. -Jah és kifelejtettem, hogy ikrek lesznek. -Micsoda? -nem, egy újabb Betty, ha nem már kettő? S.O.S -Most vették észre, hogy a kis Amy mellett egy másik kis fiú növekszik. -Fiú? -de jó. -és Amy? -Amy és Peter. -hirtelen végig futott a fejemen, hogy a kis Peter egy deszkával gurul neki egy fának, Amy pedig egy barbinak a fejét tépi le. A kis Betty utánzatok. Ördögiek. Betty elment én meg visszafeküdtem aludni. Úgy egykor ébredhettem fel. Jól kipihentem magam, ezért egy óráig csak fel alá járkáltam. Támadt egy ötletem. Elmegyek sétálni. Séta közben eleredt az eső is és azzal együtt a könnyem, elkezdtem sírni. Összetörtem. Anyát is kezdem elveszíteni, ahogy Dont is. Don felcsinálta Bettyt egyből kettő kölyökkel. Gratulálok neki. Tomot se értem. Minek ölelget, ha utál. Bill meg annyira kedves és érzéki. Csak sétáltam, mit sem törődve a már-már szakadó esővel. Több bezárt bolt előtt mentem el. Hirtelen megláttam, ahogy egy Club ajtaján, egy fiú esett ki. Közben oda értem és teljesen megijedtem. Nem hittem el, amit láttam. ************************************
